Eltelt egy év a műtét óta, így aktuális egy évfordulós poszt. Nem lesz túl pozitív, igazából ötletem sincs, hogy hogyan tovább. Talán akad még, aki emlékszik az utolsó posztomra, amiben arról írtam, hogy június 20-án jelenésem lesz az ortopédián. Ezt meg is ejtettem, de a röntgenen semmi gond nem látszott a fájós ízületben, ezért előjegyeztek július vegére MR-re.
Ez is megtörtént, és a hír nem jó: azon kívül, hogy a kényszertartás miatt az ötödik (a kisujjhoz menő) lábközépcsontom elgörbült(!!!), a nagylábujjamnál a következő ízületem is tönkre van menve; egy hajszálvékony porcréteg még látszik a csontvégeken, de mindkét csont elkezdett pusztulni. Ez a jellegű és mértékű leépülés arra utal, hogy akár még aktív fertőzés is lehet ebben az ízületben is. Ez azért fontos, mert közben történt egy "kis" közjáték...
Július legelején megjelent az egyik mellemben egy hatalmas csomó, ami óráról órára nőtt, kemény volt es szinte elviselhetetlenül fájt. Szereztem aznapra egy SOS időpontot a háziorvosomhoz, aki amikor megtapogatta, a fejét fogta ijedtében és sürgősséggel beutalt mammográfiára. 2 órán belül már a gép előtt álltam és (nem) élveztem a mammográfiás technikus törődését. A radiológus megnézett ultrahanggal is, amin egy kb 5 cm nagyságú, szabálytalan cisztát látott, es azt, hogy pár hónalji nyirokcsomóm nagyobb, 1-1,5 cm körüli. SOS felkísért a nőgyógyászatra, ahol a mellcentrum is működik, itt már vártak és rövid várakozás után bebocsátást nyertem a fő-főorvoshoz. Ez itt földi halandóknak nagy szó, normál esetben elég extra biztosítás kell ahhoz, hogy az ember főorvossal találkozzon. A másik út az érdekes eset. Mert arra lecsapnak a főorvosok. Hát én ilyen esetnek bizonyultam. Ő is megultrahangozott és közölte, hogy akkor most biopszia következik. Kaptam egy kis lidokaint, ami isten bizony szart sem ért, arra volt csak jó, hogy egy helyett két szúrást fognak kiszámlázni. Ezután, ultrahangos célozgatás mellett, beledöfte a tűt a képernyőn látható nagy fekete foltba és elkezdte kiszívni, ami benne volt. Megkönnyebbülést vártam, de csak a borzasztó fájdalmat éreztem. A cucc alapján tályogra vagy elfertőződött cisztára tippelt, de a mintát elküldte citológiára és bakteriológiára is. A ciszta fala mindenesetre elég vastag, üresen is 26 mm volt. Ez nem a legjobb jel, mondta, de csak pozitívan, ugye... Antibiotikum és gyulladáscsökkentő, kontroll 20-án. Felkészítettek, hogy esetleg újabb lecsapolásra kell számítanom, ha újra feltöltődne a ciszta. Ez így is lett, a kontrollon újra belém szúrtak, ezúttal sokkal kevésbé fájt (pedig lodocaint nem is kaptam) és csak vért szívtak ki belőle. A bakteriológia tályogot mutatott ki. A dokinak persze a leghalványabb elképzelése sincs, mitől alakulhatott ki tályog a mellemben, csak egy távoli fertőzésből idekerülő gócra tud gondolni.
Kb itt vesztettem el a humorérzékemet. Az, hogy fájdalomcsillapítón élek, egy dolog, de hogy mindenfelé tályogok jelengessenek meg a testemben, már nem fér bele.
Az ortopéd sebész szerint a következők a lehetőségeim:
1. Várok, amíg a fájdalom még ibuprofennel és szteroid injekcióval elviselhető és amikor már nem, akkor megműt
2. Belátható időn belül egy, a tavaly júliusihoz hasonló műtét, szövetátültetés nélkül, de két lábközépcsontot érintve (nagy- és kislábujj)
3. Lábujj amputáció (ezt az orvos nem ajánlotta fel, de reális opció)
Ami nem jön szóba:
1. Javulás. Sajnos a porc- és csontszövet pusztulása végleges, nem visszafordítható.
2. Ízületi protézis. Létezik, de nagyon rosszak vele a tapasztalatok.
Ha várok, kockáztatom az újabb távoli fertőzéseket. Ha ezt az ízületet is megszűntetik, olyan mértékben romlik az életminőségem, hogy gyakorlatilag fogyatékos leszek. Ha amputálják a nagylábujjamat, ugyanez vár rám, de valószínűleg fogok tudni magassarkú cipőt is hordani (bocs, de nekem ez fontos). Garancia persze semmire sincs. A következő ízület a boka. Örülnék, ha addig nem jutna el a dolog, ezért is szeretnék gyorsan dönteni. Addigis elkezdik adni a szteroid injekciót, pénteken kapom az elsőt.
