Change of plans

Kedden (jan. 16-án, arra az esetre, ha nem sikerülne ezen a héten befejeznem a posztot) megejtettem a műtét előtti kivizsgálást, és előzetes hosszas könyörgésemre és fenyegetőzésemre kaptam egy időpontot személyesen ahhoz a sebészhez is, aki műteni fog. Nála kezdte kedden és elmondtam neki, hogy engem aggaszt, hogy lemezt akarnak betenni pont oda, ahol szeptember óta amúgyis papírvékony és problémás a bőröm. Megnézte a lábamat, mért rajta pulzust, és elkezdte vakarni a fejét; igazam van, mondta, hát akkor lehet, hogy mégis inkább csak csavarokkal, de várjak egy kicsit, őt aggasztja ez az egész, megkérdi a főorvost. Amikor a főorvos meglátta a lábamat, ő is elkezdett vakarózni, nem is tudja, az előzmények, plusz rossz vérkeringés, vékony bőr, fémallergia, hát ő komolyan aggódik. Végre átjött nekik is, hogy min idegeskedem hónapok óta! Hátszóval a nagylábujjamnál első körben csak kitisztítják az ízületet és kivésik a gyulladt részt a csontomból, de semmit nem csavaroznak. Ha szerencsém van, ezzel el tudunk érni egy hosszabb tünetmentességet. A kisujjam csontját is kiegyenesítik, mert az nem problémás. A többit meglátjuk utána. Így is a tervezett 2 nap helyett 4-re számítsak, mert amíg nem 100%-ig biztosak benne, hogy a bőröm rendben van, addig nem engednek haza.
A vékony bőrről szeretnék még írni, mert nem biztos, hogy mindenkinek tiszta, miért problémás ez. Ha az elvékonyodott bőrt felvágják és alá, a rossz keringésű szövetbe betesznek egy idegen dolgot, az belülről úgy "feldörzsölheti" a szöveteket, hogy a seb szétnyílik, rosszabb esetben a bőr is elpusztul, és a rajta keletkezett lukon át szépen lehet látni a lemezt. Ezt ősmagyar szittya nyelven wound dehiscence-nek nevezik és akármilyen hívogatóan hangzik, minden sebész rémálma, és lehetőség szerint szeretném én is elkerülni.
Dióhéjban ennyi, ha nem írok a műtétig, akkor mindenki drukkoljon nekem :-)