Most, csaknem 6 hónappal a műtét után már nemcsak bezáródott, hanem be is hámosodott az utolsó seb a lábujjamon. Míg a hegek gyönyörűen halványodnak, a duzzanat valószínűleg már nem fog lejjebb menni. Viszont mire ezt a megviselt körmöt felváltja az új, a hegek még halványabbak lesznek, és a lábujjam éppen csak egy kicsit rövidebb és göröngyösebb lesz a normálisnál. Ahhoz képest egész olcsón megúszom.
Az ujjam alsó felén még mindig egy nagy puklit érzek, ami gyaloglásnál borzasztó érzés. Erre rátesz egy lapáttal, hogy az ujjam nagy része még mindig érzéketlen és mostmár valószínűleg érzéketlen is marad, így az egészet még idegenebbnek, nagyobbnak és visszataszítóbbnak érzem.
Itt van két mai kép (ezen felpolcolva, ezen pedig terhelve), sajnos a köröm nagyon lassan nő és ami most látszik, az félig már meg van halva, azért van ilyen borzasztó színe. Kell jó egy év, hogy ez rendeződjön, addig megpróbálhatom kilakkozni :-D A frissen hámosodott seben, a körmöm mellett/alatt balra, látszik, hogy milyen hajszálvékony a hámréteg. Ez majd folyamatosan vastagodni fog, és egyszer szép bőr lesz belőle. Itt volt a legeslegmélyebb a seb, itt a csontot semmi nem takarta, csak - a később elhalt - átültetett szövet. Ahonnan átültették, ott alig látható, de kökemény heg van, és az egész még a mai napig fáj. Ott bezzeg nem érzéketlen semmi :-)
Emlékeztetőül egy július végi kép; akkor és ott nem gondoltam volna, hogy ez a dolog valaha még lábujjra fog emlékeztetni (nem hasonlítani, nem, azt sosem fog :-) ).
