Múlt szerdán végre megszabadítottak a csavaromtól! Minden a tervek szerint ment, sima ügy volt, csak lényegesen tovább tartott annál, amire számítottam. Bruttó egy órán át dolgoztak rajtam, igaz, ebben a lidokain is benne volt. Ez mondjuk egy kevésbé kellemes mozzanata volt a műtétnek, mivel az idegek, ahova az injekciót adták, vastag és kemény hegszövettel vannak körülvéve. Sziszegtem is kicsit, amikor belémdöfték a tűt, utána pedig hosszú percekig vékony patakocskákban folyt a vér a lábamból.
Ezután előkészítették a röntgent, letakartak, beöltöztek, rámkötötték a pulzoxit és indult is a móka. Belibbent az orvosom és megkérdezte, hogy miért vagyok ideges, amikor az amputáció egy gyors és fájdalommentes művelet. Rá is kérdezett, hogy hol vágjon, tőből, félbe vagy épp csak egy kicsit a végéből. Nagyon vicces ember. Ez a kicsavarozás amúgy úgy zajlik, hogy levágnak a csontig, megkeresik a csavar fejét és egy csavarhúzóval kihajtják. A csontnál megint felszisszentem kicsit és látszott a pulzoxin is, hogy nem hisztizek, mert az amúgy hatvanas pulzusom 80 lett :-) Kaptam még pár adag lidokaint és ezután kezdődött a bűvészkedés. Elindították a röntgent és hosszú, legalább 15 perces szöszmötölés-matatás-kapirgászás után szóltak, hogy már jön a csavar kifelé. Meg is kaptam a kicsikét, először frissen-véresen megmutatták, ahogy azt egy nehéz szülés után illik, a műtét után pedig lemosva-becsomagolva a kezembe kaptam.
Figyelmeztettek, hogy a csont még mindig nincs teljesen összeforrva, úgyhogy azt a magassarkút, amiben jöttem, egy időre felejtsem el, sőt, pár napig térjek vissza a hőn gyűlölt gyógycipőhöz. Hazafelé a lidokain kb félúton kiment a lábamból, innentől vicces volt az élet úgy három napon keresztül. Eddig tartott a fájdalom, ezután még olyan 2 napig éreztem a csontomat, két napja pedig az égvilágon semmi bajom. Egy 2-3 cm-es vágásom van, 3 öltéssel összevarrva. A gyenge képzelőerejűek kedvéért csináltam egy vérmentes és gyerekbarát illusztrációt arról, hogy hol volt a csavar.
A műtét óta a lábujjam rengeteget lappadt, a korábban oldalt lévő heg az ujjam tetejére vándorolt. Időközben az utolsó seb is teljesen bezáródott, így mostmár minimál kötéssel járom az utam. Ha így folytatja, januártól egyáltalán nem fogom kötözni :-)
