Új év, új felvonás

Az előző poszt kapcsán lógok egy update-tel: felhívtam a kórházat, ahol a telefonos felvilágosított, hogy ha ennyivel a szteroidinjekció után jelentek meg ezek a bőrtünetek, akkor az biztos nem attól van. Azóta eltelt egy hónap, a sebecskék pedig - némi intenzív kenőcsös ráhatással - szinte eltűntek.
Voltam másodvéleményen a második legjobb ortopédiai klinikán, de borzasztó rossz tanácsot kaptam, ami eleve kudarcra van ítélve, olyannyira, hogy a véleményben le van írva, hogy honnan tudják majd pótolni az elpusztult csontot, ha nem működik ez a módszer. Ha valakinek van kedve borzadni, keressen rá a "resection arthroplasty MTPJ" kifejezésre.
Hogy rövidre zárjam, elmentem a megbeszélt kontrollra is, a legjobb(nak mondott) klinikára, ahol a szteroid injekciót is kaptam augusztusban, és a következőben állapodtunk meg: február 2-án feldarabolnak, megszüntetik az ízületet a nagylábujjamnál, és kiegyenesítik (eltörik és vonalba állítják) a túltetheléstől elgörbült ötödik lábközépcsontomat. 3 nap kórház, 6-12 hét gipsz, 6 hét után kezdhetem terhelni. Vagyis a február-márciust ágyban töltöm :-)
Lerajzoltam, hogy mi a terv; ezt, mivel teljesen vérmentes, most itt közzé is teszem.

A piros részek ki lesznek vágva a piros vonalak mentén, a fekete szaggatott vonal az illesztés, a barna pedig a vasakat jelöli, amiket majd belém pakolnak: a nagylábujjamhoz lemezt 4-6 csavarral, a kislábujjamhoz pedig két kompressziós csavart.

Hogy októberre is legyen valami

Az a bizonyos nagylábujj-ízületem elég brutális átalakuláson megy keresztül. Olyan 2 hete elkezdtek sebecskék megjelenni rajta, amik nem fájtak, nem romlottak, de nem is múltak el. Egy ideig. Az ízületem ezzel egyidőben olyan szép lángoló vörös lett, de csak ha ráálltam. Terhelés nélkül hófehér lett (ez mondjuk ismert szteroid mellékhatás). Pár napja kicsit bedurvult és mára az ízület fölött apró sebek borítják a bőrömet. Leginkább ahhoz hasonlít, amikor a hidegben sebesre szárad a kezem. Vagy mintha valaki lesmirglizte volna a bőrt róla. Holnap felhívom a kórházat, hogy elárulják, mi van ilyenkor.

A várva várt javulás

Hát az nem következett be, de legalább rosszabb lett. Sokkal. November elején kontroll, addig az van, hogy Gáborral eldöntjük, milyen műtét lenne a legjobb hosszútávon: egy újabb ízületi műtét vagy inkább az amputáció.
Jó hír viszont, hogy időközben a tavaly júliusi műtét miatti bevérzés már majdnem lenőtt a körmömről. Még olyan 3 hónap és újra szép lesz. Hogy aztán majd jól leamputálják ujjastul, mindenestül :-)

Szteroidon élek

A szteroid injekciónak, amit a nagylábujjam alsó ízületébe (MP, metatarsophalangealis ízület) kaptam, a leírás szerint 1-5 napon belül kell elkezdenie kifejteni a fájdalomcsillapító hatást. Mivel ma a hatodik napon vagyok, azt hiszem, elmondhatom, hogy a lábam nem olvassa a betegtájékoztatókat, mert ugyanúgy fáj, mint az injekció előtt. Azért érzek változást, mégha nem is pozitívat... az elmúlt három éjszaka óta egy nagyon furcsa és vicces jelenség tart ébren: iszonyúan görcsöl a talpam. Csak a jobb talpam, csak éjszaka, és többször is csinálja, méghozzá egész hosszan. Titokban reménykedem, hogy így kezdi el kifejteni a szteroid a hatását, és ez a frenetikus áttörés, a megváltó fájdalommentesség előszele. Hogy így van-e, azt úgy 2 hét múlva tudom biztosan megmondani, mindenesetre ha ez így marad, akkor borzasztó hosszú 3 hónapnak nézek elébe. Ha hiszitek, ha nem, nem vicces arra ébredni, hogy ökölbe van szorulva a talpam.
Az injekció maga gyakorlatilag egyáltalán nem fájt. Átvilágítás alatt csinálták és kaptam a koktélhoz lidocaint is. Az egyetlen kellemetlen dolog az volt, amikor a doki mind az 5 ml szmötyit belenyomta abba az aprócska kis ízületbe

De az sem fájdalom volt, hanem olyan érzés, mintha ráhúzták volna a lábamra egy vérnyomásmérő mandzsettáját és felpumpálták volna 500-ig. Ez az érzés AZONNAL elmúlt a beadás után, aminek azért eléggé örültem. Kaptam egy ilyen kérdőívet, amit bizonyos időközönként ki kell töltenem (legközelebb holnap) és a fájdalomszintet értékelnem.
Itt tartok most, majd 2 hét múlva beszámolok a remélhetőleg 100%-os javulásról.

Évforduló

Eltelt egy év a műtét óta, így aktuális egy évfordulós poszt. Nem lesz túl pozitív, igazából ötletem sincs, hogy hogyan tovább. Talán akad még, aki emlékszik az utolsó posztomra, amiben arról írtam, hogy június 20-án jelenésem lesz az ortopédián. Ezt meg is ejtettem, de a röntgenen semmi gond nem látszott a fájós ízületben, ezért előjegyeztek július vegére MR-re.
Ez is megtörtént, és a hír nem jó: azon kívül, hogy a kényszertartás miatt az ötödik (a kisujjhoz menő) lábközépcsontom elgörbült(!!!), a nagylábujjamnál a következő ízületem is tönkre van menve; egy hajszálvékony porcréteg még látszik a csontvégeken, de mindkét csont elkezdett pusztulni. Ez a jellegű és mértékű leépülés arra utal, hogy akár még aktív fertőzés is lehet ebben az ízületben is. Ez azért fontos, mert közben történt egy "kis" közjáték...
Július legelején megjelent az egyik mellemben egy hatalmas csomó, ami óráról órára nőtt, kemény volt es szinte elviselhetetlenül fájt. Szereztem aznapra egy SOS időpontot a háziorvosomhoz, aki amikor megtapogatta, a fejét fogta ijedtében és sürgősséggel beutalt mammográfiára. 2 órán belül már a gép előtt álltam és (nem) élveztem a mammográfiás technikus törődését. A radiológus megnézett ultrahanggal is, amin egy kb 5 cm nagyságú, szabálytalan cisztát látott, es azt, hogy pár hónalji nyirokcsomóm nagyobb, 1-1,5 cm körüli. SOS felkísért a nőgyógyászatra, ahol a mellcentrum is működik, itt már vártak és rövid várakozás után bebocsátást nyertem a fő-főorvoshoz. Ez itt földi halandóknak nagy szó, normál esetben elég extra biztosítás kell ahhoz, hogy az ember főorvossal találkozzon. A másik út az érdekes eset. Mert arra lecsapnak a főorvosok. Hát én ilyen esetnek bizonyultam. Ő is megultrahangozott és közölte, hogy akkor most biopszia következik. Kaptam egy kis lidokaint, ami isten bizony szart sem ért, arra volt csak jó, hogy egy helyett két szúrást fognak kiszámlázni. Ezután, ultrahangos célozgatás mellett, beledöfte a tűt a képernyőn látható nagy fekete foltba és elkezdte kiszívni, ami benne volt. Megkönnyebbülést vártam, de csak a borzasztó fájdalmat éreztem. A cucc alapján tályogra vagy elfertőződött cisztára tippelt, de a mintát elküldte citológiára és bakteriológiára is. A ciszta fala mindenesetre elég vastag, üresen is 26 mm volt. Ez nem a legjobb jel, mondta, de csak pozitívan, ugye... Antibiotikum és gyulladáscsökkentő, kontroll 20-án. Felkészítettek, hogy esetleg újabb lecsapolásra kell számítanom, ha újra feltöltődne a ciszta. Ez így is lett, a kontrollon újra belém szúrtak, ezúttal sokkal kevésbé fájt (pedig lodocaint nem is kaptam) és csak vért szívtak ki belőle. A bakteriológia tályogot mutatott ki. A dokinak persze a leghalványabb elképzelése sincs, mitől alakulhatott ki tályog a mellemben, csak egy távoli fertőzésből idekerülő gócra tud gondolni.
Kb itt vesztettem el a humorérzékemet. Az, hogy fájdalomcsillapítón élek, egy dolog, de hogy mindenfelé tályogok jelengessenek meg a testemben, már nem fér bele.

Az ortopéd sebész szerint a következők a lehetőségeim:
1. Várok, amíg a fájdalom még ibuprofennel és szteroid injekcióval elviselhető és amikor már nem, akkor megműt
2. Belátható időn belül egy, a tavaly júliusihoz hasonló műtét, szövetátültetés nélkül, de két lábközépcsontot érintve (nagy- és kislábujj)
3. Lábujj amputáció (ezt az orvos nem ajánlotta fel, de reális opció)

Ami nem jön szóba:
1. Javulás. Sajnos a porc- és csontszövet pusztulása végleges, nem visszafordítható.
2. Ízületi protézis. Létezik, de nagyon rosszak vele a tapasztalatok.

Ha várok, kockáztatom az újabb távoli fertőzéseket. Ha ezt az ízületet is megszűntetik, olyan mértékben romlik az életminőségem, hogy gyakorlatilag fogyatékos leszek. Ha amputálják a nagylábujjamat, ugyanez vár rám, de valószínűleg fogok tudni magassarkú cipőt is hordani (bocs, de nekem ez fontos). Garancia persze semmire sincs. A következő ízület a boka. Örülnék, ha addig nem jutna el a dolog, ezért is szeretnék gyorsan dönteni. Addigis elkezdik adni a szteroid injekciót, pénteken kapom az elsőt.

Folyt. köv. az ortopédián

Megbocsáthatatlan, hogy a februári kontrollomról egy szót sem írtam, de ha így alakult, már nem is fogok, csak annyit, hogy a sebészem szerint nagyon indokolt lenne tovább vizsgálódni ortopédiai irányban, így beutalt az UniSpital ortopédiai tömbjébe. 3 hét után felhívtam az adminisztrációt, hogy elment-e a beutaló, mert nemigen keresett senki időpontért. Jaj, nem, még nem gépelték be a diktátot, mert túl vannak terhelve, de akkor most begépelik (mert most nincsenek túlterhelve?), és elnézést, hogy ilyen soká húzódik. Másnap felhívtak az ortopédiáról, hogy nekem a kedd vagy a csütörtök lenne-e a jobb. Naívan visszakérdeztem, hogy a jövő hétről beszélünk-e. Nem, úgy általánosságban. Ja, hát akkor tökmindegy. Megbeszéltük, hogy bekérik az eddigi rtg és CT felvételeket, hogy ne kelljen újra megröntgenezni, és küldik levélben a behívót.
Múlt pénteken meg is kaptam levélben az időpontot a röntgenre(...), június 20-ra(...). A jó hír, hogy 2017-re. Igazából ez most jobb is így, egyrészt kicsit sok most a történés körülöttünk, másrészt idén úgysem engedem, hogy felszeleteljenek.

Gyógyult

Most, csaknem 6 hónappal a műtét után már nemcsak bezáródott, hanem be is hámosodott az utolsó seb a lábujjamon. Míg a hegek gyönyörűen halványodnak, a duzzanat valószínűleg már nem fog lejjebb menni. Viszont mire ezt a megviselt körmöt felváltja az új, a hegek még halványabbak lesznek, és a lábujjam éppen csak egy kicsit rövidebb és göröngyösebb lesz a normálisnál. Ahhoz képest egész olcsón megúszom.
Az ujjam alsó felén még mindig egy nagy puklit érzek, ami gyaloglásnál borzasztó érzés. Erre rátesz egy lapáttal, hogy az ujjam nagy része még mindig érzéketlen és mostmár valószínűleg érzéketlen is marad, így az egészet még idegenebbnek, nagyobbnak és visszataszítóbbnak érzem.
Itt van két mai kép (ezen felpolcolva, ezen pedig terhelve), sajnos a köröm nagyon lassan nő és ami most látszik, az félig már meg van halva, azért van ilyen borzasztó színe. Kell jó egy év, hogy ez rendeződjön, addig megpróbálhatom kilakkozni :-D A frissen hámosodott seben, a körmöm mellett/alatt balra, látszik, hogy milyen hajszálvékony a hámréteg. Ez majd folyamatosan vastagodni fog, és egyszer szép bőr lesz belőle. Itt volt a legeslegmélyebb a seb, itt a csontot semmi nem takarta, csak - a később elhalt - átültetett szövet. Ahonnan átültették, ott alig látható, de kökemény heg van, és az egész még a mai napig fáj. Ott bezzeg nem érzéketlen semmi :-)
Emlékeztetőül egy július végi kép; akkor és ott nem gondoltam volna, hogy ez a dolog valaha még lábujjra fog emlékeztetni (nem hasonlítani, nem, azt sosem fog :-) ).