Holnap lesz 9 hete, ma pedig 2 hónapja, hogy megműtöttek. Lassan alakulnak a sebek, szépen hámosodnak és egyre kisebbek. Az ujjam alsó fele (amin járok), sajnos továbbra is teljesen érzéketlen, így csak remélhetem, hogy nem lépek vele rajzszögbe, cigarettacsikkbe, darázsba, stb :-)
Az ujjam határozottan rövidebb, viszont ami lejött a hosszából, azt pótolja a vastagsága :-)) Ennyire kicsik már a sebek, viszont a bal lábfejemen is ilyen csinos kiütések lettek...
Disclaimer: a nagylábujj-körmeim a műtétek miatti elszíneződések miatt néznek ki úgy, mintha piszkosak lennének, ezeken csak az idő (olyan kb egy év) segít. Ahogy kinéz, egész csinos szabóbütykeim is kerekednek, a jobb lábamon lévő fáj is, mint az állat, ami nem csoda, hiszen egy éve a talpélemen közlekedem.
Azt hiszem, a doki elégedett lesz csütörtökön. Ha minden igaz, a két hónap lejárta után a gyógycipőt is eldobhatom, feltéve, hogy a rendes cipőim rámennek a virsli-ujjamra.
2016. szeptember 25., vasárnap
2 hónap
2016. szeptember 13., kedd
Maradok becsavarodva
Huhh. Nem műtenek meg. A csavart még nem tudják kivenni, mert lassan gyógyul a csont és azt nem akarjuk, hogy újra eltörjön. A jó hír, hogy gyógyul. A lebenyhez egyelőre szintén nem nyúlnak, mert mintha új hám lenne az elhalt rész alatt. Figyeljük és reménykedünk. Az orvos szerint képes lesz ez a borzalom magától behámosodni, csak nagyon-nagyon lassan. Szóval türelem továbbra is, 6 hét múlva pedig CT és remélhetőleg csavartalanítás.
Addig kenhetem szteroidos kenőccsel az allergiás kiütéseimet.
2016. szeptember 10., szombat
Allergia
Az allergiateszt befejeződött és - ugyan a hivatalos megbeszélés még nem volt meg és papír sincs még - az eredmény a lehető legrosszabb lett. Allergiás vagyok a titánium leggyakoribb ötvözőanyagaira, valamint a csontcement egyik összetevőjére és a gentamicinre. A titánium maga nem jelzett be, de a szakirodalomban utánaolvasva az lett volna a csoda, ha bejelez.
Állítólag feltételesen lett egy műtéti időpont foglalva valamikorra, de hogy tényleg lett-e és mikorra, azt nem tudni, így azt sem tudom, hogy hol leszek négy nap múlva, itthon, Magyarországon, vagy kórházban. Lássuk be, merészség 4 napra előre tervezni...
A lábujjam ma így néz ki, a fekete részből feketés váladék csordogál, ez a videón jól látszik a kötésen átütve.
2016. szeptember 4., vasárnap
Ebből még bármi is lehet
Ezzel csak az a gond, hogy október 3-án munkába kéne állnom az új munkahelyemen, ami - bármelyik műtétre is kerül sor a háromból - így lehetetlen, még akkor is, ha 13-án megműtenek (nyilván nem fognak, annál is inkább, hogy 14-én utazom haza).